Aikido

Az aikido, mint minden harcművészet, bizonyos régi tradíciókon alapul.
Az aikido a szamurájoktól ránk maradt budo-szellemiségből táplálkozik. Nem egy régi harcművészet: a két világháború között fejlődött ki, az egész világon pedig csak a második világháború után terjesztette el Morihei Ueshiba, O-sensei (1883-1969).
Az aikodósok nagy tisztelettel beszélnek O-senseiről, aki egy minden harcművészetben jártas férfi volt. Az egész életét az aikido kifejlesztésének és tanításának szentelte. Az aikido-technikákban fellelhetők azok a technikák, amelyek a japán harcművészetben, legközelebbi rokonságot mégis az aiki-jujutsuvel mutat, hiszen az aiki-jujutsu tovább fejlesztése. A szó jelentése „A harmónia útja”. Ezt követik az aikidósok edzéseik során. Megpróbálják felkutatni az ésszerűséget, a békét mozgásukban, és ezáltal egész életvitelükben. A technikák végrehajtásához fontos az őszinte, határozott támadás. Egy aikidós soha nem kezdeményez harcot, megpróbál túlélni (by Ogi). Fontos, hogy az edzéseket komolyan vegyük, és megpróbáljuk befogadni a tanítást.
Az aikidóra jellemző, más harcművészetekkel ellentétben, hogy nincsenek katák, aikidózni csak ketten vagy többen lehet. Fontos hogy edzőtársaink és mestereink felé nyitottak legyünk, mert úgy hatékonyabban lehet edzeni.
Véleményem szerint (meg úgy minden aikidós úgy gondolja), hogy ez egy igazi megnyugtató kikapcsolódás. Egyrészt nem annyira durva (na jó attól függ, mihez képest), másrészt, mivel nincsenek versenyek és színes övet se hordanak (csak a picik), nincs rivalizálás. 2 kyuus szinten hord az ember hakamát, ami bizony nagy felelőséggel jár!!
Úgy őszintén a kezdetek elég nehezek, nem könnyű a sok profi közé bekapcsolódni, de ha úgy vesszük, minden kezdet nehéz, szóval gyertek aikidózni és meglátjátok, milyen szuper harcművészet

Zsuzsi