Tokióban egy külön városrész található telis-tele könyvesboltokkal: Kanda, az „Isteni föld”. Ugyan, mióta a téli sportok népszerűvé váltak Japánban, rengeteg sífelszerelést árusító bolt is megjelent a negyedben, de emellett továbbra is rengeteg a könyvekkel foglalkozó bolt: a tízemeletes áruházaktól a kis üzleteken át az antikváriumokig.
A japánok nagy többsége nagyon szeret olvasni; ami nem meglepő, tekintve, hogy egy átlag japán akár négy órát is utazik naponta a munkahelyére és vissza. Útközben leginkább alszik vagy olvas: magazinokat, különféle újságokat, mangákat, és mindenféle szépirodalmi művet is. A folyóiratok széles választéka bizonyára rengeteg embert csábít be a könyvesboltokba, ahol általában külön blokkban találhatóak a női, külön a férfi olvasók számára készült újságok. Szépirodalomban is érezhető némi különbség: a fajsúlyosabb műveket inkább a férfiak, a szórakoztató irodalmat pedig inkább a nők olvassák; de ez a határ egyre inkább mosódik egybe (szerencsére:).
A japánok, mint oly sok minden másban, itt is nagyon fejlett esztétikai érzékről tesznek tanúbizonyságot. Egyrészt, a hiraganák, katakanák és kanjik váltogatása általában nem ok nélkül történik; a cél az, hogy a szöveg minél tetszetősebb legyen. Másrészt, a japánok az írásnak egy külön művészeti ágat szenteltek, a kalligráfiát. Eleinte mindent ecsettel írtak: és már önmagában az egy esztétikai élmény, ha az ember megszemlél egy japán írókészletet. Az íráshoz tust használtak, a tintát ebből készítették el: egy kis tálkába öntött vízben dörzsölték a tuskövet, míg a tinta megfelelő állagú, sűrűségű nem lett, majd minél szebb rizspapírra minél szebb (akár évtizedeken át tanult és gyakorolt) mozdulattal és vonalvezetéssel festették le az adott jeleket. Ma is tanítják iskolákban a kalligráfiát. A 17. században végül elterjedt a könyvnyomtatás (a technikát a kínaiaktól vették át, majd tovább tökéletesítették az eljárást). Így, akárcsak Európában, a művek sokkal nagyobb ismertségre tehettek szert.
1868-tól a külföldi (amerikai, európai) irodalom hatása is megjelent, és gyorsan jelentőssé vált. Japán igyekezett behozni addigi „lemaradását”, és a különböző stílusirányzatok egyszerre jelentek meg; a kor legnagyobb írói azonban a tradicionális kínai és japán hagyományokra építve, a nyugati irodalom ismeretében és felhasználásával egy modern japán irodalmat hoztak létre. Ilyen jelentős alakok pl. Akutagawa (1892-1927), Natsume (1867-1916), Mishima (1925-70), valamint két Nobel-díjas írójuk: Kawabata Jasunari (1968) és Óe Kenzaburo (1994).
Magyarorzágon (a környező országokhoz képest) viszonylag nagy az érdeklődés a japán irodalom iránt; elég sok könyv, novella jelent meg magyar nyelven, bár sajnos még mindig sokkal kevesebb, minthogy az a japán irodalom iránt komolyabban érdeklődőket kielégíthetné. Itt mindenesetre néhány rövid ismertetést olvashattok különböző, magyarul megjelent és beszerezhető, japán író által írt (vagy Japánról szóló) könyvekről, kiadványokról.
Több adatot is Vihar Judit: A könyvek világa Japánban c. cikkéből vettem (egyébként is ajánlom a cikket, sok érdekességet olvashattok még benne: http://www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=184 ).
| Banana Yoshimoto |
| Natsume Soseki |
|
|
|
|
