IAIDO
A KARDKIRÁNTÁS ÚTJA

Seitei iai

„Hogy megismerd az ellenségedet, előbb magadat kell megismerned” Mijamoto Musashi

A Iaido szó szerint a kard útja, a karddal való összhang útja.
A kard művészete (Iaijutsu) számos perióduson ment át.
Japánban, a felkelő nap hazájában a Ken(kard) egy Kagamival(tükör) és egy Hosekivel(drágakő) mindig része volt és most is része a helyifelségjelvényeknek:
a kard a villámot, villámcsapást,
a tükör a Napot,
a drágakő a Holdat jelképezi.

A csontból vagy kőből készült első kardok a Jomon, vagy Jidai korokból (i.e.: 6000-5000-től 3000-2000-ig) származnak. Az első fémkardok valószínűleg a Yayoi vagy Yayoi Jidai kor (i.e.: 2000-1500-ig) tájékán jelentek meg.

Az első ismert és biztos leletei a kardvívásnak a Nara vagy Nara Jidai kor környékére tehető. A hagyományokból tudjuk, hogy ebben a régi időszakban már tanították a tatchigakit vagy kumitachit (páros kardtechnikai gyakorlatok) s kugek (a császári udvar nemesei) számára.
A XIV. sz. elejéig nincsen pontos, teljes leírása a iaijutsunak.
Az első írásos nyomát a Kojiki és Nihonshokiben (régi feljegyzések gyűjteménye, 710 körül) találjuk. Kammu császár (736-805) amikor áthelyezte a fővárost Kyotoba (794-ben), új palotájában létrehozott egy központot a harcművészetek tanulmányozására. E korszak alatt, a császári udvar ifjú nemesei és harcosai számára a katanával való gyakorlás hétköznapi dologgá vált. De egy idő után a kyotói udvarban az élvezetek örömei (kalligráfia, költészet, zene, gasztronómia, szerelmi játékok) a harcművészetek fölé kerekedtek és azok fokozatosan lehanyatlottak. Így XII. sz. vége felé már annyira meggyengült a kyotói udvar hatalma, hogy 1185. IV. 25-én, a Dan no Ura-i csatában a Minamoto katonai arisztokrata család csapatai győztek a császári sereg ellen és a kormányzás a kezükbe került. A Minamotók Kamakurába helyezték át a fővárost. Így kezdődött meg a Kamakura Jidai korszak (1192-1333). A császár udvarával együtt mindig Kyotüban maradt. A hatalma szimbolikus, csak a shinto vallás első papja volt. A kormányzat élére Minamoto no Yorimoto (1147-1199) került. Régensnek neveztette ki magát a császárral. Ő lett az első sógun. Az országban katonai elit kaszt uralkodott, amely jól megszervezett volt. Ez volt a bushiknak és mesés japán kardjaiknak aranykora. Ebben a korszakban alakult ki a Bushido, a bushik erkölcsi kódexe. A bushik kezében volt a hatalom. A harcművészetek tanulmányozásában legelső a kard művészete (útja) volt. Így nagyon gyorsan haladt a Iaijutsu (iaido) fejlődése és kifinomodtak a kard technikái. Sok szellemi, filozófiai és vallásos vonás épült be Iaijutsuba.
Új fordulat következett, amikor 1199-ben Yorimoto meghalt. A hatalom először a Hojók kezébe került, majd ezután az Ashikaga család szerezte meg (1336 és 1573). Ez a japán történelem legzaklatotabb korszaka.
A XIV. sz. első felében a kard útja hanyatlani kezdett. Ez a hanyatlás kér sógun alatt tartott, de a harmadik sógunnak, Yoshimitsunak (1358-1408) köszönhetően, újból rendszerezték a harcművészetek gyakoroltatását. A sógun támogatta az edzőtermek létrehozását. Akkor alakultak ki a mai harcművészetek ősei:
Kyu Jutsu – japán íjművészet
Iaijutsu – japán kardművészet
Sumo – hagyományos japán bírkozás
Naginata – harci bárdművészet
Ba Jutsu – hagyományos japán lovaglás művészete
Heiho – harci stratégia, a kínai katonai stratégia nagy specialistájának, Sun Tzu (i.e.360) írásainak nyomán, amelyet 735-ben Kibi no Makibi fordított japánra.

E korszakban vált külön a iaijutsu és a heiho, melyeket korábban együtt tanítottak.
A heiho specializálódik a csaták és háborúk vezetésére, a csoportos manőverek és taktikák tanulmányozására és az erődítmények művészetére: ez a Sen Ha Ken Jutsu.
A iaijutsu, az egy-egy karddal felfegyverkezett két harcos fizikai és lélektani összecsapására összpontosítja elméletét és gyakorlatát: ez a Ryu Ha Ken Jutsu.
A Muromachu kor (1392-1573) végét számos véres csata jellemezte. Ez a Sengoku kor, a polgárháborúk időszaka, melyben a korabeli daymiok vívtak egymás vagy a sógun ellen. E hosszú időszak katasztrófát jelentett a japán nép számára. Ez az állandósult háború mindenkit arra ösztökélt, hogy túlélése érdekében mélyebben tanulmányozza a iaijutsut. Akik tökéletesen tudták a kard művészetét, hatalmas presztízzsel bírtak és magas társadalmi pozicíót foglaltak el. Ebben az időben finomodott a deshi (formák), a giri (viszonylatok és összefüggések) és alakot öltött a iaijutsu. A számos kardstílusból, a Ryu Haból (régi iskola) és a több ezernyi egyéb iskolából, melyek e zavaros időszak alatt születtek, csupáncsak néhányat művelnek napjainkban. Amikor a Tokugawa-klán (1603-1867) hatalomra jutott, Edo-ba (ma:Tokió) költöztette véglegesen a kormányt. E korszakot edóinak (Edo Jidai;1603-1867) nevezik. A relatív béke lehetővé tette a bushiknak, hogy a harcművészetek tanulmányozásának szenteljék magukat. A iaijutsu iagzi művészetté vált, amely fizikai, erkölcsi, szellemi, filozófiai és esztétikai értékekkel bírt.
A kettót (párbaj) akkor már tiltotta a törvény. Mégis sok fakarddal kezdett összecsapás, éles karddal végződött, véres bosszúban. E helyzet miatt a XVIII. Sz. közepén néhány mester védőfelszerelés viselését és bambuszkardot (shinait) vezetett be. Ez főleg Nakanishi Chuta sensei nevéhez fűződik. Így, védőfegyverzettel kockázat és veszély nélkül lehet gyakorolni. Emiatt sok elszakadás jött létre és napvilágot látott a kendo. 1876-ban, a Meiji-restauráció alatt, császári rendelet tiltotta meg a kardviselést a bushiknak és a iaijutsu csaknem feledésbe merült. A iaijutsunak és a Ryu Hanak a megőrzését főleg Japán déli tartományaiban (Tosa, Satsuma, Hizen,stb.) tartották fontosnak. Itt olyan bushik klánjai éltek, akik rendszeresen fellázadtak az új császári hatalom ellen. Ilyen volt a shiroyamai csata (1877.IX.24.), ahol 20000 bushi, Saigo Takamori vezetésével egy szál katanával felfegyverkezve harcolt a császári hadsereg lőfegyverei ellen.
A Meiji Jidai kor (1868-1912) végén és a Taisho v. Taisho Jidai kor (1912-1926) alatt titkosan gyakorolták a iaijutsut, főleg Tosa prefekturában. A Muso Shinden Ryu nagy alakjának Nakayama Hakudónak (1869-1958) útja is Tosa felé vezetett, amikor tökéletesíteni akarta iaijutsuját. Neki köszönhető, hogy a iaijutsu iaido néven, a harmincas években népszerűvé vált Japán-szerte.
A II. világháború alatt és egy ideig utána is a iaido erősen telítve volt nacionalizmussal. Emiatt, a világháború után a megszálló amerikaiak betiltották. Az eredti iaido néhány megszállotja kifejlesztette az általunk is ismert iaidót, amelyet ma világszerte gyakorolnak.

1948-ban az egész Japánt átfogó Iaido Szövetség (Zen Nihon Iaido Renmei v. Z.N.I.R.) megalakítása számos egyesületnek nyújtott új lehetőséget.
1952-ben megalakult a Japán Kendo Szövetség (Zen Nihon Kendo Renemi, rövidítve: Z.N.K.R.)
1966-ban volt az első japán országos iaido-gyűlés, a Dai Ikkai Zen Nihon Iaido Taikai.
1968-ban látott napvilágot a Seitei Iai.
Manapság Japán szigetvilágában több, mint 23 millió gyakorlója van a Iaidónak.

Több elismert mester egybehangzó véleménye szerint, valószínűleg a Nen Ryu iskola a legrégebbi. Alapítója Nen Namidijon, az 1400 körül élt kiváló kardforgató mester, aki két sógungeneráció oktatója is volt.

Szeretnék megemlíteni néhány régi, jelentősebb iskolát, amelynek a stílusát még ma is gyakorolják:

Muso Shinden Ryu (Hayashizaki Jinsuke Shigenobu); Muso Jikiden Eishin Ryu (Hayashizaki Jinsuke Shigenobu); Katori Shinto Ryu; Araki Ryu; Hasegewa Eshin Ryu; Jigen Ryu; Kajima Shinto Ryu; Kurokawa Nen Ryu; Tamiya Ryu; Hayashizaki Ryu (Hayashizaki Jinsuke Shigenobu); Muso Ryu; Shindo Munen Ryu.

Valamint néhány kevésbé ismert, illetve családi irányzatot:

Hakouh Ryu; Mugai Ryu (Tsudij Sukemochu); Keishi Ryu; Kobayashi Ryozen Ryu; Toshin Ryu; Suioh Ryu; Tenshin Shoden Katori Shinto Ryu (Iizasa Choisai Ienao); Asayama Ichiden Ryu; Tachimi Ryu; Yagyu Shinkage Ryu (Yagyu Tajima no Kami Munenori); Juden Ryu; Shigenobu Ryu (Hayashizaki Jinsuké Shigenobu); Hayashizaki Ryu (Hayashizaki Jinsuké Shigenobu); Nitten Itchi Ryu (Myamoto Musashi Genshin); Takenouchi Ryu (Takenouchi Nakamitsusada); Yoshioka Ryu (Yoshioka Kenpo Naotsuna); Bokuden Ryu (Tsukahara Bokuden Takamoto); Shinto Ryu (Tsukahara Bokuden Takamoto).

Ezek közül Magyarországon csak keveset ismernek, elsősorban a Muso Shinden Ryu és a Muso Jikiden Eishin Ryu irányzatot gyakorolják.

(Részlet Kozsuharov Ognjan - Iaido Seitei c. könyvéből)

Lorci^^
(aki szintén gyakorolja a iaidót és mestere könyvéből lopta a szöveget^^”)