Uchina Guchi, azaz az okinanawai nyelv(járás)

Az okinawai nyelv a japán ryukyu nyelvcsalád tagja, ami Hokkaido északi csücskétõl egészen a Dél-Ryukyu szigeti Yonaguni-ig magában foglalja az összes fellelhetõ kisebb-nagyobb nyelvet. Bár vezetõ nyelvészek állítják, hogy a shuri (Okinawa) és a kyoto (Japán) dialektusok valamikor a IV. és a XII. század között voltak csak elválasztva, általánosan elfogadott tény, hogy a ryukyu nyelvek függetlenek a japántól számos morfológiai, fonetikai és lexikai szempontból.

A ryukyu nyelvek közül (Amami Oshimától Yogani-ig) maga az okinawai nyelv is rengeteg különbözõ nyelvjárást foglal magába, ami faluró falura változik. A shuri dialektust Sho Shin király (1477-1526) kormányzása alatt szabványosították a Ryukyu Királyságban. Ez volt a hivatalos nyelv, amin a Shuri-udvarban a nemesek társalogtak egymással. A legtöbb okinawai vers és dal ezen a nyelven íródott. Bonyolult udvarias jelzõk rendszere jellemzi, amelyek a rangot, nemet és életkor hivatottak elkülöníteni. Így, ha két teljesen különbözõ státuszú ember beszélgetett, rendkívüli módon nehéz volt eltalálni a megfelelõ hangnemet.

A japán nyelv fonetikai jellegzeteségeivel összehasonlítva a legszembetûnõbb különbség a magánhangzók (e, i, o és u hangok) elváltozása. Például az esõ szót japánul ame-nak míg shuriul ami-nak, vagy a felhõt kumo-nak (japán) és kumunak (shuri) ejtik.

Néhány általános különbség

Rendkívűl feltűnő a hasonlóság bizonyos alakokban