Okinawa zenéje

Az okinawai zene gyökerei az emberek isteneikhez intézett imáikban keresendőek, amelyeket negaiguchiknak nevezünk. Körülbelül a 11. századra tehetjük az okinawai dalok megszületését. Az emberek a jobb élet reményében mutatták be rítusaikat isteneiknek. Ezek a szavak először verses formát öltöttek, majd később, amikor dallamot kaptak, megszülettek Okinawa első dalai. A témák általában könyörgések voltak: bőséges termésért, jó egészségért és a következő generáció boldogulásáért.

Voltak olyan versek, amelyeket egyenesen az istenektől eredeztettek, a kanfuchik: ezek segítségével közvetlenül az istenekhez lehetett könyörögni boldogságért. Ezekben az imákban törtek igazán felszínre az emberek különböző érzelmei és vágyai.
A sanshin befogadásával – hagyományos okinawai húros hangszer, amely kínai közvetítéssel került be – jött létre a klasszikus ryukyu zene. Az okinawai zene sokat gazdagodott és alakult más kultúrák zenéi által a tengerközi kereskedelem során.

Okinawa Japán egyetlen része, ahol a lakosság átélt szárazföldi csatározást a II. világháború során. Az okinawai csata volt a japánok utolsó nagy csatája, ahol gyakorlatilag eldőlt a háború sorsa. A csata rendkívül véres volt, az okinawaiak egyharmada elhunyt a harcokban.

A háború után az emberek olyan zene után vágyakoztak, amely valamelyest könnyít a fájdalmukon. A háború előtt népszerű klasszikus zenéjükhöz és népdalaikhoz nyúltak vissza, és hamarosan az egész feldúlt sziget ezektől a dallamoktól visszhangzott. A dalaikon csüngve reménykedtek egy békés jövő eljövetelében. Így egy új dalforma, a Miuta jött létre, hogy eltörölje a szomorúságukat.
Az amerikai megszállás alatt sokakat börtönöztek be a Yaka börtönbe. A börtönök falai között születtek meg az új szövegek a régi dallamokra sanshinkísérettel, ezeket nevezzük Yakabushinak. A dalok kiszivárogtak a börtönök falai közül, ezzel új reményt adva az emberek sokaságainak.
Az emberek az új dalokat a már réges-régen elfeledett hangskálájukon énekelték újra. Ritka jelenség, ahogy egy nép előveszi kulturális múltjának örökségeit, és újra életet lehel bele. Új dallamok keletkeztek a régiek mintájára.

A vietnámi háború 1960-ban tört ki. Az amerikai bázis (Kadena Légbázis) harci repülői újra csatába vonultak az okinawai légtéren keresztül. A bázishoz közel élőkben még elevenen éltek az emlékek.
A bázisban szolgáló katonák szívesen mulatták az időt Hard Rock és RnB hallgatásával. Fiatalokat vettek rá, hogy ismerkedjenek az új stílusokkal, és adjanak elő új stílusú számokat a bázisban. Így az akkori okinawaiak a japánokkal ellentétben a szívük mélyén hatalmas félelem közepette tudták csak ezt a zenét játszani. Az előadásaikba rejtett bírálatot és ellenállást keverve, az okinawaiak végül egészen magukévá tették a rock lázadó műfaját.

Miután kissé lenyugodott a helyzet Okinawa-szerte, a zenészek egy új generációja jelent meg, akik a saját személyiségüket és gyökereiket vitték a zenéjükbe. Több zenész-táncos társaság, mint a Rinken band, Nenes és Kina Shoukichi + Champloose vette elő megint a régi dallamokat és határozott átalakításokkal megint új műfajt hoztak létre, amelyet akár folk-pop-nak is nevezhetünk. Ezek az együttesek országszerte nagy sikereket értek el és jól felrázták egész Japánt.


Begin
A Begin egy nagyon népszerű háromfős együttes Ishigaki szigetéről (Okinawa). Az együttes tagjai Higa Eishou (vokál), Shimabukuro Masaru (gitár) és Uechi Hitoshi (billentyűk). A hangzásviláguk rengeteget kölcsönöz a tradicionális okinawai népzenékből. Természetesen gyakran használják a sanshint zenéjük kísérőjeként. A leghíresebb szerzeményeik minden bizonnyal a Shimanchu nu Takara (szigetlakók kincse) és a Nada Sou Sou (Hullanak a könnyeim), amely Natsukawa Rimi előadásában vált híressé.

Kina Shoukichi (+ Champloose)
Az okinawai zene egyik legmeghatározóbb alakja 1948-ban született Kozában (ma már Okinawa része). Első számát, a Haisai Ojisant még középiskolás korában írta meg; a dalt 1972-ben adták ki és hatalmas siker volt. Ebben az időben Kina-san éppen börtönben ült drogfogyasztás miatt. Háttéregyüttesével, a Champloose-vel ők alkották az első ethnic/rock fusion együttest Japánban. Leghíresebb alkotása a Hana vagy Subete no Hito no Kokoro ni Hana wo (minden ember szívében nyílnak virágok), amely vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb japán dal valaha; valamint Kínában és Thaiföldön is hatalmas tömegek szívét nyerte meg. Kina-san igen élesen szólalt fel többször Okinawa függetlensége mellett, az amerikai hadi jelenlét ellen. Karizmatikus személyisége és nyílt beszédstílusa ráirányította japán közvéleményt is a problémára. Zenei tevékenysége mellett fáradhatatlan pacifista, 2002-ben megalapította a kormánytól független Peace Makers Networköt. A 2004-es választások során beválasztották a japán parlament felsőházába a Demokrata Párt (Minshuto) tagjaként.

Natsukawa Rimi
Natsukawa Rimi, született Kaneku Rimi (1973), egy okinawai népdalénekesnő. A tradicionális stílust egy kicsit modernebb elemekkel keveri, amiből igen karakteres hangzást hozott létre.
Rimi kiskorában nem tanult sanshinon játszani, és nem akart okinawai énekes lenni. Inkább az enka világában látott fantáziát, és édesapja is inkább ebbe az irányba kalauzolta volna, de egy nap rátalált a Begin és úgy érezték, hogy ezt a gyönyörű, kristálytiszta hangot nem engedhetik el az okinawai zenevilágból: és megírták neki a híres-nevezetes Nada Sou Sou-t, amely egy csapásra hihetetlenül híressé tette Japán-szerte. Talán ennek a sikerén felbuzdulva, vagy az is lehet, hogy egész más okból, ezután Rimi már csak az okinawai népzenének szentelte magát.


The Boom
A The Boom egy japán rockbanda, amely elsősorban arról híres, hogy megalkotta a Shimauta című dalt. Az együttes tagjai nem okinawaiak, Miyazawa Kazufumi, Kobayashi Takashi és Yamakawa Hiromasa Yamanashiból származnak, Tochigi Takao pedig Tokyoból, mégis, a dal fantasztikusan eltalálta a szomorú okinawai szív rejtelmeit. A dal nemcsak Japánban, hanem Latin-Amerikában is hatalmas siker volt, spanyol verziója is több kiadást élt meg. A Shimauta kifejezés jobb híján az új keletű okinawai tradicionális/pop stílus elnevezése lett. Miyazawa továbbra is okinawai dalokkal foglalkozott, az ő műve többek között a Natsukawa Rimi által előadott Kanayo Kanayo is.

edit:(06/11/30)
A shimauta kifejezés eredetileg Amami Oshima népdalait takarja, az itteni dalok elsősorban abban különbőznek az okinawaiaktól, hogy egy a blues-ra emlékeztető elemet tartalmaznak. Éneklésük nagyon képzett hangot és speciális éneklési technikákakat igényel, ezért énekelnek a legcsodálatosabban (szerintem) az Amami Oshimán nevelkedett énekesek (Hajime Chitose, Atari Kousuke, Nakano Ritsuki stb)