Oktatás Japánban
egy cserediák szemével
(a korrektség kedvéért, itt megjegyzem, hogy én egy nagyon jó nevű privát lány gimibe jártam amit IMÁDTAM, tehát lehetséges ez a tény időnként kisebb-nagyobb elhajlásokat eredményezhet egy átlagos japán sulitól)

A japánok iskolázottsága világviszonylatban az egyik legmagasabb, analfabéták gyakorlatilag nincsenek és a diákok 90% tovább tanul középiskolába.

Az iskolarendszer a következőképpen épül fel:
- Shogakkou (általános iskola) 6év
- Chuugakkou (alsó középiskola) 3év
- Koukou (felső középiskola) 3év
- Daigaku (egyetem/főiskola) 4év

Állami vs. Privát
Ingyenes oktatás nem létezik,esetleg valamilyen ösztöndíj megszerzésével, de tandíjbeli különbségek vannak a privát(shritsu) és állami(kokuritsu) iskolák között. Japánba a privát iskolát nem úgy kell elképzelni mint nálunk, hogy akit jobb helyre nem vesznek fel az majd fizetős privát suliba megy, mert az hogy privát vagy állami mindössze annyit jelent, hogy az állam építette vagy egy szervezet (pl:katolikus egyház). A privát iskolák általában drágábbak, de így a tehetséges gyerekeket jobban is tudják segíteni. A seifuku (egyenruha) általánosságban kötelező (óvodától kezdve), de vannak olyan állami iskolák ahol már nem az. Van még egy pár érv a privát iskolák mellett mint pl az, hogy a tanári állomány sokkal inkább állandó, míg az állami iskolákban elég gyakran vándorolnak a tanárok. Ezenkívül vannak olyan privát iskolák amelyekben a Chuugakkou és Koukou 3+3 évét összevonják és így meglehet spórolni egy idegtépő felvételi procedúrát! Emellett sokkal jobban felszereltek mint az állami sulik. Viszont van jó pár privát iskola, ahol havi két szombaton is be kell jönni tanításra... (igaz csak 4 tanóra van, de akkor is...)

Tanítás
Az iskolai nap általában 9 körül kezdődik, és kb. félórával hamarabb be kell érni. Tanítás előtt van egy rövid osztályfőnöki óra szerű ízé, kb 10 percet vesz igénybe. Az első négy óra között 10 vagy 5 perces szünetek vannak, egy óra 50 perces. A negyedik óra után egy elég hosszú ebéd szünet következik, közel 45 perces. Ebédre általában obentou-t(=otthon összeállított kis ebéd doboz) hoz mindenki, vagy reggel iskolába jövet vesz valamit egy útba eső pékségben/konbiniban(=24órás kisbolt amiben csomó egyszerű kész kaját is lehet kapni). Ezután jön még két óra. A következő program az iskolatakarítása ezt olyan kitűnően megtudják szervezni, hogy a teljes iskola bevetésével (tanárok+diákok) kb negyedóra alatt el lehet végezni. Ezután jön még egy 5 perces osztályfőnöki óra, és amikor annak vége akkor jön az utolsó óra. Amikor befejeződik a hivatalos tanítás akkor még messze nincs vége mindennek:)

Tanítás után
Ezt az időszakot hívják houkagonak, ilyenkor lehet kérdezni a tanároktól ha valamit nem értettünk meg és ők készségesen elmagyaráznak bármit amit kérdeznek a diákok, valamint kezdődik az iskolai klubélet. A diákok nagy része legalább egy iskolai klub tagja. A klubokat két részre lehet osztani: kulturális és sport klubok.
A sport klubok gyakorlatilag minden délután tartanak edzést kivéve a kulturális klubok napját. Egy átlagos iskolában is elég sok fajta sport klub van: baseball, foci, softball, tenisz, tollaslabda, harcművészetek, kosárlabda, asztalitenisz, röplabda. Hogy legyen verseny élménye a diákoknak a különböző iskolák sportklubjai gyakran összecsapnak, sőt nyáron országos versenyeket is rendeznek, amik közül a legnépszerűbb a középiskolás baseball bajnokság amit TV-ben is szoktak közvetíteni, így a sportkluboknak nyáron sem áll meg az élet, gyakorlatilag olyan sűrűn járnak iskolába mintha nem is lenne szünet, persze ez nem kötelező csak ajánlott.
A kulturális klubok általában hetente egyszer tartanak foglalkozást. Ez a kategória az összes többi klubot tartalmazza ami a sportból kimaradt: önkéntes munkák, shodo, hangszerek, dráma, teaszertartás, mangarajzolás, számítógép, fényképezés, angol, iskolaújság, irodalom, környezetvédelem stb. Ezek a klubok a szeptemberi Iskola fesztiválok idején mutathatják meg társaiknak és a látogatóknak, hogy mivel is ütik el az idejüket hetente egyszer tanítás után. Erre úgy készülnek külön fel, hogy nyári szünetben ők is sokkal intenzívebben foglalkoznak az elkövetkezendő előadással, tehát ők is elég gyakran bejárnak.
Ezeket a klubokat általában az iskolai tanárok tartják, ha meg valamihez nem lenne eléggé képzett tanár akkor külső embert fogadnak fel. A mivel az iskolai klub nagyon hasznos délutáni elfoglaltság és ráadásul ingyen van, ezért ez is egy nem kötelező, de mindenkinek ajánlott tevékenység, nagyon ritka hogy egy diák egynek se tagja. Amúgy tényleg jók is nagyon ezek a klubok, már csak azért is mert nagyon jó kis közösségeket hoznak létre.

Juku
ez egy iskola utáni iskola, amit már nem az iskola területén szerveznek meg. A japán diákok nagy része annak ellenére hogy napi hány órát volt már suliban, otthoni nyomásra ilyen jukukre is jár. Ezek elsősorban az érettségi tárgyakat tanítják: angol, japán, matematika. Ezek sem ingyenesek, de japán közvélemény szerint ha valaki jó egyetemre akar bekerülni akkor a juku elengedhetetlen... ez egy kicsit túlzás, de ők tudják...

Seifuku
Az hogy mennyire van megszabva az egyenruha az sok mindentől függ, de vegyük a legszélsőségesebb esetet (az én sulimat) ahol gyakorlatilag minden meg volt szabva.
Az a teljes iskolai ruhatár:
* 2 hosszú és 2 rövid ujjú blúz
* 1 nyári és 1 téli ruha
* 1 őszi és 1 téli kabát
* 2 táska – az egyik válonhordozható ez volt a kaja , tornacucc megilyesmik cipelésére hivatott, a másik kézben cipelősben voltak a tanszerek 3 pár cipő – iskolába járó cipő, torna cipő, iskola_belsejében_mászkálós cipő
* 5-6 pár fehér zokni (optionális egy két pár fekete harisnya télre, bár valamiért ezt rajtam kívül senki sem hordta, mert állítólag a fekete harisnya erősít... nekem ez valahogy úgy tűnt, hogy fordítva van, de rájuk hagytam...)

Tananyag
Általában az angol és a matematika van előtérbe, ami pedig csúnyán vissza van szorítva az a történelem.
Matematika: Mint minden reál tantárgyból a matematikából is kitűnő színvonalú tanítás folyik Japánban. Egyrészt két részre választják a tananyagot, amit két különböző tanár tart. Az egyik tanítja az elméletet a másik a gyakorlatot. A gyakorlati órák menete is nagyon célra vezető: új témakör elején a tanár a feladatgyűjtemény feladatait egyenként kiadja házi feladat gyanánt a egy-egy diákoknak, és aztán az elkövetkező órákban a diáknak a táblára fel kell írni a megoldását amikor rákerül a sor (általában névsorban adják ki a feladatokat). A többiek lemásolják és a tanár kiemeli a fontosabb részeket így mindenki mindent könnyen megért és nincs is senki túl dolgoztatva. A módszer nagyon jónak tűnik, hiszen a japánok diák olimpiákon nagyon jól szerepelnek matematikából!
Történelem: Japán az atomtámadás óta a Földön az egyik legjelentősebb pacifista országgá léptek elő, ha valahol erőszak történik azonnal hivatalos úton megróják a agresszort, hatalmas emlékműveket építenek az atombomba áldozatainak, általános iskolás gyerekekkel rengeteg borzalmas háborús filmet nézetnek, hogy mindenkit kiskorától kezdve elrettentsenek a a háború gondolatától is. Ez eddig rendben is lenne, csak épp még nem is olyan rég Japán is hódító államvolt és ezt az új image-vel nehezen egyeztethető össze számukra így a töri tankönyvek kicsit ki vannak kozmetikázva... Nankingi mészárlás helyett nankingi „incidens” meg ilyesmik. Amúgy meg a történelmet is kettészedik és külön tanítják a világ és japán történelmet. Mind a kettő egy-egy éves tantárgy gimnáziumban. Eredményképpen történelemből iszonyúan alul tájékozott az átlag japán!!! (lásd Japán és Dél-Korea)
Angol: Bár egy átlagos japán iskolában a közel annyi angol óra van hetente mint ahány nálunk egy angol tagozatos iskolában, mégis a hatásfok meglehetősen kisebb. Ennek megszámlálhatatlanul sok oka van, íme néhány fontosabb:
- az angol nyelv tanulása Japánban középiskolától kötelező, és ugye a mi kötelező az sosem örvend túl nagy népszerűségnek
- a japán angol tanárok idősebb generációja, amolyan botcsinálta angol tanárok, kiejtésük borzasztó, bár a nyelvtanuk jó, így aztán nem csoda, hogy a diákok angolját akik a kezük alól kikerülnek egy angol sem értheti meg
- jellegzetes furcsa kiejtésük miatt, ami alapvetően abból ered, hogy kanákon keresztül akarják mindig megtanulni az angol szavakat, általában a külföldiek (minimum) megmosolyogják őket amitől aztán jócskán megcsappan az önbizalmuk (lásd Janglish)
-és végül de egyáltalán nem utolsó sorban, az angoloktatási rendszerük nem túl célre vezető... Mit értek ez alatt? A matek sikerén felbuzdulva mindent megpróbálnak bontva tanítani, ami nyelvek esetében egyáltalán nem jó ötlet. Külön van Reading, Conversation, Composition, Grammer és valami E1 nevezetű tantárgy. Conversation órát eleve csak olyan helyeken vállalnak fel ahol sikerült anyanyelvű tanárt szerződtetni, ezeken az órákon próbáltatja a szerencsétlen külföldi megszólaltatni a diákokat angolul... kevés sikerrel. Így az ezenkívűli angol tanítás nagyjából egyenlő magolás, mivel gyakorlatilag angolul soha nem beszélgetnek órán. Angol szó leginkább akkor hangzik el mégis órán amikor felolvasnak Reading-en egy szöveget, hogy aztán rögtön lefordítsák. Grammer-en mesterien magyarázzák el az angol nyelvtant csodálatos módon egyetlen angol szó használata nélkül. Composition-on is inkább az írás formája tűnt fontosnak a magyarázatok alapján mint a tartalom! Nem érdemes ezt sokat ragozni, de asszem mindenki levonhatta, hogy ebben a rendszerben nyelvet tanulni lehetetlenség!
Szerencsére, állítólag, hatalmas erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy történelem könyveket idővel felül vizsgálják és kijavítsák valamint, hogy az angol tanítást megreformálják... de azt a két tantárgyat leszámítva szinte mindent nagyon hatékonyan tanítanak odaát:)