Miso

A miso mostani formája a Nara korszak (710~1185) óta használatos. A Heian korszakban voltak olyan üzletek amelyek misot árultak. A miso is szójababból készül, amit meggőzőlnek, majd összekeverik sóval és kojival (fermentált rizs és árpa keveréke) A Kamakura korzsakban (1185~1333) a templomokban készítették, és a Muromachi korszakban (1333~1568) amikor a katonáknak misot élelmiszer szállítmányban biztosította a vezetés, a köznép is megkedvelt.

Mára a misoból készült híres misoshiru(leves) az egyik legjellegzetesebb fogása a japán reggeliknek. Ez azért is egy kitűnő étel mert mindenki olyan összetevőkből főzi amilyeneket szeret, egyetlen kötelező alapanyag természetesen a miso, így aztán házról házra járva, mindenhol egész más finom misoshirut ehet at ember:)

Shouyu (vagy szója szósz)

A shouyu és a miso közös ősre vezetető vissza az PreNara korra (710~940), amikor már készítették a nagy ős fűszert a hishiot, ami egy fermentálst szósz volt (halból, húsból, gabonából és zöldségekből)Az első ismert feljegyzés a shouyuról a Muromachi korszakból(1333~1568) származik, a XVI. Század vége felé pedig már az egyszerű nép körében is általános volt a shouyu használata ételízesítéshez. A Shouyu elengedhetetelen eleme a japán konyhának. Egyike az öt alapvető fűszernek, amit a hiragana sa sorával könnyű megjegyezni: sa – satou (cukor) shi – shio (só) su – su (ecet) se – shoyu so – miso A shouyu nak rengeteg féle népszerű változata van forgalomba, közülük a legelterjedtebbek a következők: tamari (sűrű shouyu) koikuchi (erős shoyu) és usukuchi (híg shouyu).
FUN:Kikkoman, a shouyu harcos

Tofu vagyis szójasajt

Tofut előszőr Kínában készítettek, a japánok a Nara korszakban tanulták meg elkészítésének a módját .
A tofu, szintén szójababból készült, gazdag zöldség-proteinben, kálciumban és B vitaminban. Azért tartják egészségesnek mert jóval kevesebb zsírt tartalmaz mint a hús vagy a tejnél a kalória tartalma is nagyon alacsony a magas protein tartalmához képest. Tökéletes alapanyaga egy egészséges vegetáriánus ételnek.
Főzés nélkül is fogyaszható, de mivel kevés íze van, általában apróra vágott zöld hagymával, reszelt gyömbérrel és természetesan shouyuval ízesítve tálalják.
Mivel a buddhista szerzetesek húst nem ehetnek, étrendjük alapvetően zöldségeből és tofuból áll. Többek között ennek is köszönhető, hogy az ismert tofuból készíthető ételek száma több százra tehető.